isten
Hungarian
Etymology
First attested before the end of the 12th century. Isten is thought to have derived from the Turkic term Tengri. Its stem may have been “Is Tengri”, with Is being an old variant of ős (“ancestor, forefather”).[1][2][3] An alternative theory is that it derived from is (old variant of ős) + -t + -n (diminutive suffixes; compare nőstény).[4]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈiʃtɛn]
Audio: (file) - Hyphenation: is‧ten
- Rhymes: -ɛn
Noun
isten (plural istenek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | isten | istenek |
| accusative | istent | isteneket |
| dative | istennek | isteneknek |
| instrumental | istennel | istenekkel |
| causal-final | istenért | istenekért |
| translative | istenné | istenekké |
| terminative | istenig | istenekig |
| essive-formal | istenként | istenekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | istenben | istenekben |
| superessive | istenen | isteneken |
| adessive | istennél | isteneknél |
| illative | istenbe | istenekbe |
| sublative | istenre | istenekre |
| allative | istenhez | istenekhez |
| elative | istenből | istenekből |
| delative | istenről | istenekről |
| ablative | istentől | istenektől |
| non-attributive possessive – singular |
istené | isteneké |
| non-attributive possessive – plural |
istenéi | istenekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | istenem | isteneim |
| 2nd person sing. | istened | isteneid |
| 3rd person sing. | istene | istenei |
| 1st person plural | istenünk | isteneink |
| 2nd person plural | istenetek | isteneitek |
| 3rd person plural | istenük | isteneik |
Derived terms
- istenes
- isteni
- istenít
- istenke
- istenkedik
- istenség
- istentelen
- istenül → megistenül
Compound words with this term at the beginning
- istenadta
- istenasszony
- istenáldás, istenáldotta
- istenátka
- istencsapás, istencsapása
- istenember
- istenérv
- istenfa
- istenfelfogás
- istenfélelem, istenfélő
- istenháza
- istenhit, istenhívő
- istenigazából
- istenítélet
- istenkáromlás, istenkáromló
- istenkeresés
- istenkísértés
- istenlova
- istennő
- istennyila
- istenszobor
- istentagadó
- istentisztelet
- istenverése, istenverte
Compound words with this term in the middle or at the end
- adjisten, adjonisten
- atyaisten, atyaúristen
- bőségisten
- egyistenhit, egyistenhívő
- félisten
- fogadjisten
- főisten
- hadisten
- jóisten
- kisisten
- napisten
- sokistenhit, sokistenhívő
- szerelemisten
- tengeristen
- többistenhit, többistenhívő
- úristen, Úristen
Expressions: exclamations and greetings
- adjon isten!
- édes istenem!
- fogadj isten!
- hála/hál’ istennek!, hála/hál’ isten! → hálistenkedik
- isten áldja!, isten áldjon!
- isten bizony!
- isten engem úgy segéljen!
- isten éltesse!, isten éltessen!
- isten hozzád!, isten hozzá!
- isten ments!
- isten szerelméért!, isten szerelmére!
- isten veled, isten vele
- Isten, isten hozta!, Isten, isten hozott!
- istenfáját!
- istenuccse!
- szent isten!
- uramisten!, úristen!, úristenit!
Expressions: others
- (az) isten háta mögött(i)
- biz’ isten (bizony isten)
- ember tervez, Isten végez
- Isten malmai lassan őrölnek
- Isten tudja
- istenhozzádot, istenveledet mond
- megfogja az isten lábát
- mit tesz isten?
- segíts magadon, s az Isten is megsegít
- tudj’ isten (tudja isten)
Related terms
References
- ^ 1995, “A KILENCEDIK (TAPOLCAI) MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI TALÁLKOZÓ”, in Magyar Elektronikus Könyvtár[1] (PDF), retrieved 17 October 2026, page 34:
- Tengri szóból alakult ki: Is Tengri. Az első szótag as "is" valószínűleg egy Istenre utaló jelzőt takar. Ős Tengri, vagy Őz (Igaz) Tengri. A második szótag a "ten" a tengri szó lerövidült változata.
- It originated from the word Tengri: Is Tengri. The first syllable, “is,” probably represents an epithet referring to God, such as Ős Tengri (Primordial Tengri) or Őz (True) Tengri. The second syllable, “ten,” is a shortened form of the word Tengri.
- ^ Zoltán Sándor, “Az isten szó ősjelentése” [“The Original Meaning of the Word Isten”], Keresztény Magvető 69, nos. 4–5 (1937), pp. 209–212.
- ^ Czuczor, Gergely, and János Fogarasi. A magyar nyelv szótára, vol. III (Pest: Emich Gusztáv, 1865), p. 137, s.v. “ISTEN.”
- ^ isten in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- isten in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
Turkish
Noun
isten
- ablative singular of is