öntelt

Hungarian

Etymology

From ön- (“self”) +‎ telt (“filled”), from telik (“to fill up”) +‎ -t (past-participle suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøntɛlt]
  • Hyphenation: ön‧telt
  • Rhymes: -ɛlt

Adjective

öntelt (comparative önteltebb, superlative legönteltebb)

  1. smug, self-important, full of oneself
    Synonyms: önhitt, elbizakodott, nagyképű, kevély, beképzelt

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative öntelt önteltek
accusative önteltet öntelteket
dative önteltnek öntelteknek
instrumental öntelttel önteltekkel
causal-final önteltért önteltekért
translative önteltté önteltekké
terminative önteltig önteltekig
essive-formal önteltként önteltekként
essive-modal — —
inessive önteltben önteltekben
superessive öntelten öntelteken
adessive önteltnél öntelteknél
illative önteltbe önteltekbe
sublative önteltre önteltekre
allative öntelthez önteltekhez
elative önteltből önteltekből
delative önteltről önteltekről
ablative öntelttől önteltektől
non-attributive
possessive – singular
öntelté öntelteké
non-attributive
possessive – plural
önteltéi önteltekéi

References

  1. ^ Eőry, Vilma (2007), Értelmező szótár+ [Explanatory Dictionary Plus]‎[1] (in Hungarian), Budapest: Tinta Könyvkiadó, →ISBN

Further reading

  • öntelt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.