szeglet

See also: Szeglet

Hungarian

Etymology

From szeg (“corner”) +‎ -let (noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛɡlɛt]
  • Rhymes: -ɛt
  • Hyphenation: szeg‧let
  • Syllabification: szeg‧let
  • Homophone: Szeglet

Noun

szeglet (plural szegletek)

  1. (dated, dialectal) alternative form of szöglet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szeglet szegletek
accusative szegletet szegleteket
dative szegletnek szegleteknek
instrumental szeglettel szegletekkel
causal-final szegletért szegletekért
translative szegletté szegletekké
terminative szegletig szegletekig
essive-formal szegletként szegletekként
essive-modal — —
inessive szegletben szegletekben
superessive szegleten szegleteken
adessive szegletnél szegleteknél
illative szegletbe szegletekbe
sublative szegletre szegletekre
allative szeglethez szegletekhez
elative szegletből szegletekből
delative szegletről szegletekről
ablative szeglettől szegletektől
non-attributive
possessive – singular
szegleté szegleteké
non-attributive
possessive – plural
szegletéi szegletekéi
Possessive forms of szeglet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szegletem szegleteim
2nd person sing. szegleted szegleteid
3rd person sing. szeglete szegletei
1st person plural szegletünk szegleteink
2nd person plural szegletetek szegleteitek
3rd person plural szegletük szegleteik

Derived terms

Compound words with this term at the beginning
  • szegletablak
  • szegletgerenda
  • szegletkapu
  • szegletmérő
Compound words with this term at the end
  • szájszeglet

Further reading

  • szeglet in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.