múltja

Hungarian

Etymology

múlt +‎ -ja (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuːlcɒ]
  • Hyphenation: múlt‧ja

Noun

múltja

  1. third-person singular single-possession possessive of múlt

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative múltja —
accusative múltját —
dative múltjának —
instrumental múltjával —
causal-final múltjáért —
translative múltjává —
terminative múltjáig —
essive-formal múltjaként —
essive-modal múltjául —
inessive múltjában —
superessive múltján —
adessive múltjánál —
illative múltjába —
sublative múltjára —
allative múltjához —
elative múltjából —
delative múltjáról —
ablative múltjától —
non-attributive
possessive – singular
múltjáé —
non-attributive
possessive – plural
múltjáéi —