kvintett

Hungarian

Etymology

From German Quintett.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkvintɛtː]
  • Rhymes: -ɛtː
  • Hyphenation: kvin‧tett

Noun

kvintett

  1. (music) quintet (a musical composition written for five instruments)
  2. (music) quintet (a group of five musicians or singers, each member performing a separate part)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kvintett kvintettek
accusative kvintettet kvintetteket
dative kvintettnek kvintetteknek
instrumental kvintettel kvintettekkel
causal-final kvintettért kvintettekért
translative kvintetté kvintettekké
terminative kvintettig kvintettekig
essive-formal kvintettként kvintettekként
essive-modal — —
inessive kvintettben kvintettekben
superessive kvintetten kvintetteken
adessive kvintettnél kvintetteknél
illative kvintettbe kvintettekbe
sublative kvintettre kvintettekre
allative kvintetthez kvintettekhez
elative kvintettből kvintettekből
delative kvintettről kvintettekről
ablative kvintettől kvintettektől
non-attributive
possessive – singular
kvintetté kvintetteké
non-attributive
possessive – plural
kvintettéi kvintettekéi
Possessive forms of kvintett
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kvintettem kvintettjeim
2nd person sing. kvintetted kvintettjeid
3rd person sing. kvintettje kvintettjei
1st person plural kvintettünk kvintettjeink
2nd person plural kvintettetek kvintettjeitek
3rd person plural kvintettjük kvintettjeik

Derived terms

  • kvintettes
  • kvintettezik
Compound words
  • fúvóskvintett
  • vonóskvintett

References

  1. ^ István Tótfalusi (2005), Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára [A Storehouse of Foreign Words: An Explanatory and Etymological Dictionary of Foreign Words], Budapest: Tinta, →ISBN

Further reading

  • kvintett in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Icelandic

Etymology

Borrowed from Italian quintetto.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkʰvɪn̥tɛht]

Noun

kvintett m (genitive singular kvintetts, nominative plural kvintettar)

  1. (music) quintet

Declension

Declension of kvintett (masculine)
singular plural
indefinite definite indefinite definite
nominative kvintett kvintettinn kvintettar kvintettarnir
accusative kvintett kvintettinn kvintetta kvintettana
dative kvintett, kvintetti kvintettinum kvintettum kvintettunum
genitive kvintetts kvintettsins kvintetta kvintettanna

Further reading

Norwegian Bokmål

Etymology

From Italian quintetto.

Noun

kvintett m (definite singular kvintetten, indefinite plural kvintetter, definite plural kvintettene)

  1. a quintet (all senses)

References

Norwegian Nynorsk

Etymology

From Italian quintetto.

Noun

kvintett m (definite singular kvintetten, indefinite plural kvintettar, definite plural kvintettane)

  1. a quintet (all senses)

References