kertjük

Hungarian

Etymology

kert +‎ -jük (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛrcyk]
  • Hyphenation: kert‧jük

Noun

kertjük

  1. third-person plural single-possession possessive of kert
    Ez a szüleim háza és ez az ő kertjük. ― This is the house of my parents and this is their garden.

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kertjük —
accusative kertjüket —
dative kertjüknek —
instrumental kertjükkel —
causal-final kertjükért —
translative kertjükké —
terminative kertjükig —
essive-formal kertjükként —
essive-modal kertjükül —
inessive kertjükben —
superessive kertjükön —
adessive kertjüknél —
illative kertjükbe —
sublative kertjükre —
allative kertjükhöz —
elative kertjükből —
delative kertjükről —
ablative kertjüktől —
non-attributive
possessive – singular
kertjüké —
non-attributive
possessive – plural
kertjükéi —