ideális
Hungarian
Etymology
From German ideal or from scientific Latin idealis.[1] With -ális ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈidɛaːliʃ]
- Hyphenation: ide‧á‧lis
- Rhymes: -iʃ
Adjective
ideális (comparative ideálisabb, superlative legideálisabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ideális | ideálisak |
| accusative | ideálisat ideálist |
ideálisakat |
| dative | ideálisnak | ideálisaknak |
| instrumental | ideálissal | ideálisakkal |
| causal-final | ideálisért | ideálisakért |
| translative | ideálissá | ideálisakká |
| terminative | ideálisig | ideálisakig |
| essive-formal | ideálisként | ideálisakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ideálisban | ideálisakban |
| superessive | ideálison | ideálisakon |
| adessive | ideálisnál | ideálisaknál |
| illative | ideálisba | ideálisakba |
| sublative | ideálisra | ideálisakra |
| allative | ideálishoz | ideálisakhoz |
| elative | ideálisból | ideálisakból |
| delative | ideálisról | ideálisakról |
| ablative | ideálistól | ideálisaktól |
| non-attributive possessive – singular |
ideálisé | ideálisaké |
| non-attributive possessive – plural |
ideáliséi | ideálisakéi |
Derived terms
- ideálisan
References
- ^ István Tótfalusi (2005), Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára [A Storehouse of Foreign Words: An Explanatory and Etymological Dictionary of Foreign Words], Budapest: Tinta, →ISBN
Further reading
- ideális in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.