elmúlta

Hungarian

Etymology

elmúlik +‎ -ta (noun-forming suffix amalgamated with the possessive)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlmuːltɒ]
  • Hyphenation: el‧múl‧ta
  • Rhymes: -tɒ

Noun

elmúlta

  1. (his/her/its) passing, ceasing, or stopping (to hold, persist, or exist)
    Synonyms: elmúlása, megszűnése

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative elmúlta —
accusative elmúltát —
dative elmúltának —
instrumental elmúltával —
causal-final elmúltáért —
translative elmúltává —
terminative elmúltáig —
essive-formal elmúltaként —
essive-modal — —
inessive elmúltában —
superessive elmúltán —
adessive elmúltánál —
illative elmúltába —
sublative elmúltára —
allative elmúltához —
elative elmúltából —
delative elmúltáról —
ablative elmúltától —
non-attributive
possessive – singular
elmúltáé —
non-attributive
possessive – plural
elmúltáéi —
Possessive forms of elmúlta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elmúltom —
2nd person sing. elmúltod —
3rd person sing. elmúlta —
1st person plural elmúltunk —
2nd person plural elmúltotok —
3rd person plural elmúltuk —

Further reading

  • elmúlta in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.